2020! Hát itt vagy!!!
Igazán ünnepélyes megjelenésű évnek ígérkezel…. Szeretnék méltó lenni rá, és nem elpazarolni a hozzád fűzött hitet, reményt, fogadalmakat!
Évek óta nem voltak újévi fogadalmaim, így egy kicsit meglepett, hogy idén valahogy kialakultak. Korábban nem éreztem szükségét, hogy radikálisan változtassak az életemen, ezért nem volt szükségem ilyen fogadalmakra… Most is inkább, mintegy célkítűzéseket írtam össze: nem akarok egyszerre túl sok dolgon változtatni. Előző években sem voltak káros szenvedélyeim, sose cigiztem, kávéztam, még a teára sem szoktam rá. Mondhatjuk úgy is alapvetően mértéktartó ember vagyok. Egydül a ruháim, cipőim számát és az édesség utáni vágyat gondoltam néha szélsőségesnek magamban, habár szembetűnt, hogy utóbbit is képes vagyok mérsékelni megnövelt gyümölcsfogyasztással.
Múlt évben megtanultam vezetni, kipróbáltam magam kórusban, a társas táncok elsajátításában, rengeteg könyvet olvastam életmód, tudatosság témakörökben. Talán ezek örömére elindítottam ezt a blogot… Elkezdtem megfogalmazni olyan bejegyzéseket, melyek nagyon foglalkoztattak. Miközben faltam a könyveket, és kutattam bizonyos információk után rájöttem, hogy nagyon is érdekel a világ, meg akarom ismerni… Nem elégszem meg annyival, amit az iskolában, a könyvekvekben mesélnek, bizonyos dolgokat közelebbről kell megvizsgáljak. Így jött ez az egész blogolás ötlet. Egyfajta öntudatra ébredést vártam ettől az egésztől… Világ életemben az volt az érzésem, hogy megúszhatom a nekem kényes, kényelmetlen, komfortzónán túli világ feszegetését. Azonban ahogy egyre kíváncsibb lettem, egyre bővült a komfortzónám, és egyre kényelmesebbé váltak a korábban nehezen megléphető lépések…
Amit az ember gyakran csinál, abban tapasztalatot szerez. Én például a rendrakásban mélyedtem el, de még mindig vannak hiányosságok. Egyszerűen ott rontom el a dolgot, hogy tettekben mindig magam mögött járok, nem érem utol magamat… Ezért idei évre megfogadom a leszűrt tapasztalatot, és ébresztőórára fogok kelni! Reggelente rendbe teszem a házat, ez bele kell férjen két órába. Ezután jöhet a munka, a kert, a mosás, az olvasás, a Teddy séták, fotózások, a sport, piac, és minden más. Meg szeretném fogni az időt, ezért be kell jól osztanom. Még a héten listába foglalom a teendőim, és így látni fogom mikor, és mire kell időt szakítsak.
Idén előre akarok tervezni, például hogy hová menjünk kirándulni, kinek, milyen ajándékokat kívánok adni / készíteni, bevásárlólistákat fogok írni, és a házimunkát is listába szedem.
Reggelit, ebédet, vacsorát készítek, tudatosan odafigyelve az étekezések fontosságára, és ha már itt tartunk a megfelelő mennyiségű vízfogyasztásra is. Kb egy hete betartom, sőt több vizet fogyasztok annál, mint amit előírnak. Eddigi tapasztalataim nagyon jók: sosem cserepes a szám, a bőröm színe mintha világosodott volna, és érintésre is nagyon puha, sima, bársonyos, sőt valami furcsa (nem zsíros) fénye is lett, de még a körmeimnek is. Ráadásul fiatalosabb erőt érzek a markomban. Szóval a vízfogyasztás növelése eddig bevált…
Ma mikor végignéztem – egyébként mindenkinek ajánlom – a The Game Changers című dokumentumfilmet https://gamechangersmovie.com/ éreztem, hogy megmozdult bennem valami… A vegán életmódról szól, és elmagyarázza hogy az emberiség nagyot tévedett ősei húsigényével kapcsolatban. Sosem gyarapítottam a lelkes húsfogyasztók rajongótáborát, mindig az volt az érzésem, hogy hús nélkül is simán meglennék… habár arra sem gondoltam, hogy fel kívánok hagyni vele. A film felhívta a figyelmemet rá, hogy éppen nekem, aki könnyen lemondanék a húsfogyasztásról kell megtegyem az első lépéseket, habár van egy olyan érzésem, hogy ez egy divathullám, ami sok embert elkap mostanában. A film nagyon meggyőző… Egyszerűen elhatároztam, teszek egy próbát. Ha nem is volna igaz, vagy ha újabb 100 év múltán megint valami más bizonyosodna be arról, mi jó és mi rossz az emberiségnek, a lényeg, hogy itt és most, éljünk legjobb tudásunk szerint, és persze figyeljünk a testünkre, érezzük, mire, hogyan reagál?!
Habár a film a vegán élet mellett voksol, elsőre túl sok lemondásnak tűnik, megelégszem a vegával is. Már csak azért is, mert túl sok a vegán életben a tejterméket, tojást, pótló ez+az. Valahogy nehéz elhinni, hogy őseink is tej és tojás pótlásának lehetősége után kutattak. Azt inkább látom reálisnak, hogy kevesebb húst ettek, inkább csak ünnepnapokra, kevesebb tejet fogyasztottak, de hogy ezeket ismerték, abban biztos vagyok.
És még egy fontos észrevétel: nem vagyok biztos abban, hogy ha mindenki vegán lenne holnaptól, azzal nem csak tönkretennénk a húsipart! Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, amikor a bundák ellen, a csincsillák életéért szólaltak fel, semmivel sem maradt több csincsilla a Földön, csupán kipipálták őket azon állatok sorából, melyekre nincs ma már szüksége az emberiségnek. Nekem úgy tűnik, a kutyákkal, macskákkal kötött barátságunk azon alapszik, hogy imádjuk azt a feltétel nélküli szeretetet, melyet képesek adni. Vagyis bár feltétel nélkülinek neveztem, mégis egy adok-kapok valamire épülő kapcsolat, melyet minden állatra kiterjeszteni nem vagyunk képesek… Ám ha nem eszünk több csirkét, vagy már a tojása sem kell, akkor nincs szükségünk több csirkére. Talán meghagynánk egy díszpéldányt, akit az állatkertbe dugnánk, és mutogatnánk a gyerekeknek. És mit tennénk a felszabaduló Földdel? Szaporodna tovább az emberiség, vagy erdőt telepítenénk rá? Mert hogy utóbbit kellene, de vajon hagynánk hogy húsfeldoglozó üzemeink bezárjanak, csődbe menjenek, vagy inkább átállnának tejmentes “tejtermékek” gyártására, és olyan dolgokat állítanánk elő, amiknek már hasonlítaniuk sem kell a természetben előforduló VALAMIRE. Ettől független még bebizonyosodhat, hogy valóban a vegán életé a jövő, én most megelégszem a vegasággal, és hogy otthon készült, házi finomságokat készítek magam és a párom számára, elvégre sosem voltam túl radikális.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó kaland lesz a hús nélküli élet, új receptek után nézek, és a régieket is felfrissítem. Elvégre engedjünk teret az új dolgoknak, szerezzünk új tapasztalatokat, élményeket, és frissítsük fel időről-időre a gondolkozásmódunkat! Sosem szabad elkényelmesedni az ismereteinkben, kellenek az új kihívások, a motívácó… meditáció, és a sportok is!
Ilyen dolgokon kívánok változtatni 2020-ban.