Habár magát a túrót kevesen ismerik kis hazánkon túl, csak hasonló finomságok léteznek Európa más konyháiban, mégis bécsi receptjeim egyike a túrógombóc, amit aztán itthon tökéletesítettem, formáltam igazán saját ízvilágunkra.
Tudom, sokaknak furcsa az, mikor sós a túrógombóc tésztája, azaz nem kerül bele cukor, de nekem épp ez a kedvencem. Van, aki a túrógombócot egy gyors vacsorának szereti, de készülhet hosszabb érlelési folyammattal is – ez esetben puhább, lágyabb lesz a gombóc. A bekevert masszát tehát azonnal is kifőzhetjük, de ha fóliával letakarva pihenteted a hűtőben, akkor akár tervezett időtartamban is asztalhoz ülhettek, sőt akár egy kamasz gyermek is könnyen kifőzhet magának pár darabot suli után. A pihentetés lényege, hogy a búzadara meg tudja szívni magát nedvességgel, és megduzzad még a kifőzés előtt, ezáltal kevesebb dara is elég bele.
Fontos követelmény számomra, hogy a gombócok kissé “remegős” állagúak legyenek, mikor kiveszem őket a vízből, hogy a túró főszerepet kaphasson. Ezért nagyon finoman, óvatosan kell bánni velük formázásnál, és a vízbe dobáskor is. Sós-cukros vízben főzöm ki őket, így lesznek igazán ízesek. Morzsának pankót és darált mandulát pirítok le, ezt keverem aztán össze olvaszott vajjal. Isteni és ropogós! Előre bekevert, de csak visszafogottan porcukros tejföllel tálalom. Nekem jól passzol hozzá a fahéj is. Ilyenkor inkább külön alkalmazom az ízeket, majd a számban összeolvadnak: a tejfölt a gombócok tetejére kanalazom, majd meghintem egy kevés porcukorral, és meghintem egy kevés fahéjjal. (Nálunk rendszereztem a fahéjra egy kellemesen szűkszájú borsszórót ilyen célokra.) Egy kevés lekvár, vagy friss gyümölcsökből cukorral, és kevés vajjal, fahéjal öszrottyantott gyümölcsszósz is jól illhet hozzá.
Ezt a receptet akkor ajánlom, ha tökéletes szép formájú, és formatartó gombócokra vágysz, és villogni szeretnél az esti vacsora vendégeid előtt. Az az igazság, hogy a tökéletes forma hátránya, hogy a forró vízben nem fog úgy megdagadni, vagyis nem lesz olyan lágy a tészta, azonban frissen fogyasztva ennyire is bőven elég. Ha nagy adagban gondolkozol, mert nagy a család, vagy nem mindenki tud egyszerre asztalhoz ülni, akkor érdemesebb valamivel lágyabban készíteni.
Hozzávalók
A túrógombóchoz:
- 500 g túró
- 3 db tojás
- 3 ek búzadara
- 3 ek zsemlemorzsa
- 3 ek étolaj
- nagyobb csipet só
- ízlés szerint kevés cukor
- ízlés szerint citrom leve, reszelt héja
- ízlés szerint fél vaníliarúd kikapart magjai
A morzsához:
- 7 dkg panko morzsa
- 5 dkg darált mandula
- 1 evőkanál vaj
A tálaláshoz:
- 30 dkg tejföl
- ízlés szerint porcukor
- ízlés szerint házi lekvár / friss gyümölcs szósz
Elkészítés:
Minden hozzávalót összeöntök. A fentebbiekben leírt módon vagy pihentetem, vagy rögtön kis golyókat formázok belőle. Ha pihentetni kívánom, akkor elég egy evőkanál zsemlemorzsát hozzászórni három helyett. Bő két liter vizet felforralunk, ehhez adunk két evőkanál cukrot és egy teáskanál sót. Óvatosan, a forrásban lévő gyöngyöző vízbe dobom a gombócokat. Figyeljünk rá, hogy ne lobogjon túlságosan, mert könnyen széteshetnek ilyenkor. Egy-két perccel később egy kanállal óvatosan nyúljunk a gombócok alá, hogy elválasszuk az edény aljáról. Amikor a gombócok feljönnek a víz tetejére, további 15-20 percig lassú tűzön főzzük tovább.
Ezután van, hogy a szokásos módon zsemlemorzsát pirítok, de van egy ínyencebb megoldásom is rá. A morzsához a pankót és a mandulát száraz serpenyőbe tesszük, és közepes lángon aranybarnára pirítjuk. Ha ez megvan, kivesszük a serpenyőből és a helyére bedobjuk a vajat. Megvárjuk amíg elolvad, majd belekeverjük a pirított morzsát. A kifőtt gombócokat egyenként a morzsába szedjük, meghempergetjük benne, majd jöhet a tálalás!
Bécsi megoldásként hadd említsem meg, hogy létezik a túrógombócnak kifejezetten sós változata is, melyet itthon csak egész kevesen alkalmaznak. A fentebbiekhez hasonlóan készül, de az ízesítés másként alakul. Só, bors, tört fokhagyma, ízlés szerint snidling, petrezselyem kerül a gombócok masszájába a citrom, cukor, vanília helyett. A sós túrógombócot csak pucéran, olvasztot vajjal eszik, de a magyar klasszikus szerint, kipróbálható pirított szalonnával, tejföllel is.