Tavaszi hagymások – Krókuszok

Mivel idén tavasszal beszorult a világ, jó ötletnek tartom, hogy elindítsak egy sorozatot a tavaszi hagymásokról, melyek az év első hónapjait igazi, ünnepélyes színkavalkáddá változtatják. Számomra a friss, ropogós tavasz az év legtevékenyebb, és leginspirálóbb időszaka. Rendkívüli sokféle hagymás növényből válogathatunk, érdemes azonban az ismertebbek: hóvirág, nárcisz, tulipán mellett a különlegesebb hagymásokkal is megismerkedni, mint például az aprócska hófénynyel (Chionodoxa), vagy személyes nagy kedvencemmel, a hóvirágok után nyíló libanoni Puskin csillagvirágokkal ( Phuskinia scilloides, vagy libanotica). Ültetéskor nem csupán nem a színeket, formákat, de az illatokat is előtérbe helyezhetjük, mint például a jácintok esetében. Hagymás növényeink életmentők lehetnek egy sor rovar, méh, és poszméh számára is, aki rögtön él is a lehetőséggel, és elvégzi a beporzást. A hagymások nevelése, gondozása egészen egyszerű, az ültetésen kívül alig igényelnek több törődést. Legkönnyebben nevelhető, és legmegbízhatóbb növényeink közé tartoznak, miközben vitathatatlanul a leglátványosabbak is – nélkülük szegényebbek és unalmasabbak lennének a kora tavaszi kertek. Ráadásul épp akkor nyílnak, amikor a legnagyobb szükségét érezzük a színeknek, egy hosszú tél után, amikor még alig virágzik más növény, sőt a lombhullató fák, és cserjék is csupaszon várakoznak, csalóka az időjárás, gyakran vissza is borul. Ezek a kis tavaszhírnökök azonban nem engedik többé elfeledni, milyen melegen is süt a nap, és milyen vidám látványban lesz újra részed, ha eloszlanak a felhők.

Mindenféle kert számára találhatsz megfelelő hagymás növényt, még az árnyékos, nyirkos helyekre is. Gyakran a fű között szabadon terjeszkednek, réteken és folyópartokon alkotnak kis szigeteket. Kertbe ültetésük legegyszerűbb módja tehát, ha megpróbáljuk utánozni a természetben és természetes körülmények között, vadon fejlődő virágyszőnyegeket. Legtöbb esetben természetes hatásra törekszem, de ha vágott virágokban gondolkozunk, akkor talán kedvezőbb lehet a franciás, kastélykertekből ismert művészi és általában szimmetriára épülő, rendezett ágyások kialakítása. A jó időzítés kulcsfontosságú, az ősz pedig igazoltan a legalkalmasabb a virághagymák elültetésére, hiszen a talajt átnedvesítik már az esők, de még a nyár melegét is őrzik. A téli hónapokban a talaj már túl vizessé is válhat, illetve át is fagyhat. E szabályok alól csak az egzotikusabb növények jelentenek kivételt, melyeket tavasszal érdemes elültetni, hogy nyáron megerősödve felkészüljessenek a hideg időszakra, vagy akár fel is kell szedegetni őket, mint a kardvirágokat például. A tavaszi hagymás virágok cserépben, egyébként nem sokkal kerülnek többe a kertészetekben, mint ősszel maguk a hagymák, így ha lemaradtunk az őszi ültetésről, még mindig kialakíthatunk különféle kompozíciókat kaspókba, melyeket helyezhetünk akár bejárati ajtók mellé, vagy ablakokba is. Ezek garantáltan felvidítják a szívünket.

Mire figyeljünk?

  • Óvjuk hagymás növényeinket a csigák, meztelencsigák, ürgék, vakondok elől.
  • Ne felejtsük el, esetleg jelöljük meg, vagy pontos fényképekkel könnyen beazonosíthatjuk hová ültettünk hagymákat, mert mikor visszahúzódnak, és láthatatlanokká válnak könnyen megeshet, hogy ásőval belekapunk és sérüléseket okozhatunk bennük.
  • Az elnyílt virágokat gondosan szedegessük le, hogy a növény ne magokra pazarolja az energiát, hanem a hagymáiba raktározzon. Éppen ezért csak a virágokat távolítsuk el!
  • Virágzás után még legalább 6 hétig ne bántsuk a leveleket! Ha a gyepbe vetettünk hagymákat, a fűnyírással várjunk addíg, míg a levelek lebarnulnak, különben meggyengül a hagyma. Ezért ha a gyepet tarkítjuk kora tavaszi hagymásokkal, akkor késő ősszel nyírjuk apróra a pázsitot, így készüljünk fel a tavaszi látványosságra.

Az egyik legkönnyebben nevelhető hagymás virág a krókusz. A sáfrányok, vagy krókuszok voltaképpen nem is hagymás, hanem hagymagumós évelő növények, de csak hagymásokként szoktuk emlegetni az összes olyan növényt, amelynek hagymája, gumója, hagymagumója, vagy gyöktörzse (rizómája) van. A hagymagumók első pillantásra ugyanolyannak tűnnek, mint a hagymák, azonban ha kettévágjuk láthatjuk, hogy azok nem rétegzettek, hanem tömörek. Az új hajtások a hagymagumó tetejéből erednek, és általában virágot is hoznak, de fejlődhet belőlük föld alatti szár is, melyen aztán újabb hagymagumók alakulnak ki. Gumós növények között a legismertebb a burgonya, de ide tartoznak a dáliák és a ciklámenek is. A sáfrányok, és kardvirágok hagymagumókból fejlődnek, míg egyes nőszirmok pedig gyöktörzset növesztenek. A gyöktörzsek lényegében megduzzadt föld alatti szárak, melyek alsó oldalukon gyökereket, felsőn pedig hajtásokat hoznak. Közéjük tartozik például az ehető gyöktözsű gyömbér, vagy a kerti nőszirom. A gyöktörzseket elég a talajfelszínre ültetni, hogy a napsütés átmelegíthesse a felső oldalukat, így a következő évben több virágot hozhassanak. A lényeg, hogy közös néven hagymásokként emlegetjük őket, hiszen van a föld alatt raktározó szervük. A “hagymák” fő célja, hogy  a lomblevelek segítségével a napfényből tápanyagot (főként keményítőt) termelnek, és azt lejuttatják a hagymába, melyben hosszú időre, éppen egy évig képesek tároljni azt, vagyis a következő évi növekedésre használják fel az előző évben összegyűjtött energiát. A könnyen hozzáférhető tápanyagkészlet teszi lehetővé a hagymások számára, hogy sokszor barátságtalan körülmények között is képesek fejlődésnek indulni.

Magas krókuszok
Levelei a virágokkal együtt, vagy csak elvirágzás után jelennek meg.

A krókuszok a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó növénynemzetség. 80-90 faja közül sok ritka a természetben, és egészen szűk területre korlátozódik, vagy kevés populációt képez. Vannak közöttük, amelyek kora tavasszal nyílnak, míg mások csak nyár végén, ősszel virágoznak. A nemzetség tagjai hegyi réteken, mérsékelt övi sztyeppéken, mérsékelt övi lombhullató, vagy tűlevelű erdőkben élnek. Az alpesi kertek szerelmeseinek igényeitől eltekintve, a krókuszfajok piaca ma sem túl nagy. Habár jól viselik a mi kontinentális teleinket, csak nem régen terjedtek el és váltak kedveltekké a hazai kertekben. Korábban főként Hollandiában és Angliában foglalkoztak hagyományszerűen a nemesítésükkel. Ezekkel a könnyen nevelhető hibridekkel találkozunk szinte mindenütt, melyek megbízhatóan viselkednek a kertekben, minden évben virágoznak, és egyszerűen szaporíthatóak.

Szárleveleik nincsenek, a föld alatti keskeny tőlevelek közepéből néhány centiméteres szár csúcsán jelenik meg a virág. Egy hagymából általában egy, de akár több virág is kifejlődhet. A Crocus fajokat kezdetben különleges leveleikről azonosították (melyek olykor akár szőrösek is lehetnek). A hosszúkás levelelek közepén egy erős, fehér csík fut végig, ezzel a fenyőfélék tűleveleire, vagy éppen szigorú fűszálakra hasonlítanak, és e jellegzetességük alapján könnyen megkülönböztethetők a Colchium nemzetség tagjaitól, melyre felszínesen hasonlítanak. A krókuszoknak csak három porzószáluk van, míg a Colchiumoknak hat. A Colchiumok között nincsenek kék, vagy bíborvörös virágúak, míg a krókuszok között gyakran előfordulnak ilyenek. A Colchium nemzetségbe is tavasszal és ősszel virágzó fajok tartoznak, és szinte mindegyik virág színe fehér és rózsaszín között van. Legismertebb faja a korzikai őszi kikerics (Colchium corsicum), és közeli rokona, mely Európaszerte, hazánkban is honos: az őszi kikerics (colchium autumnale).

Őszi kikerics - ne tévesszük össze a krókuszokkal
Őszi kikerics – ne tévesszük össze a krókuszokkal! Jól látszik, hogy ezeknek a virágoknak 3-nál több, pontosan 6 porzószáluk van.

A krókusz virágok amint elmúlnak a fagyok, váratlan virágzásukkal meglepő melegséget hoznak a kertekbe. Többségük élénk, friss, és harsány. Akadnak közöttük kékek, lilák, sárgák, fehérek, és pasztell színűek, mint levendulakékek, és halványsárgák.  A virágok lehetnek egyszínűek vagy foltosak, erezettek – cirmosak, olykor pettyesek. Akárhogyan is, nem jellemző, hogy egy krókusz szégyenlósen meg tudjon bújni.. Márpedig virágzásuknak akkor szakad vége, amikor a virágok élénk bibéin megjelennek az első virágport gyűjtő méhek és dongók, ezért virágzásuk mondhatni egészen rövid időre korlátozódik. Létezik közöttük egészen alacsony, törpe termet (mindössze 8-10 cm magas), – ezek előbb virágoznak – és magasabb változatok is, melyek nálam még most kezdtek csak elnyílni. Tudom, sok helyen már előrehaladottabb a természet, de talán nem is baj, hogy mifelénk ilyen késésben van, mert a hétre még újabb lehűlést mondanak, fagyos, mínuszos éjszakákkal. Száraz, tartós, zord tél esetén előnyös, ha falombbal betakarjuk a krókuszokkal beültetett kertrészt. A lombtakarást azonban a tél múltával természetesen össze kell szedegetni, mert különben a kis növénykék nem látszanak ki alóla. Betegségekkel, kártevőkkel szemben szépen ellenáll, igazi harcias típus.

Talajban nem túl válogatósak, de szeretik a laza, nem túl vizes területeket. Különösen nyáron kényesek a pangó vízre, amikor nyugalmi időszakba kerülnek. Ha kerted földje agyagos, ültetéskor szórj a hagymák alá kavicsot, így növelheted talajod vízáteresztő képességét. Meghálálják a növények, ha az ültetés előtt 5-6 héttel érett komposztot vagy istállótrágyát keversz a földhöz. Nincs szükség azonban nagy mennyiségre, és az ültetéskor már ne használj trágyát, mert közvetlenül érintkezve a hagymákkal azok rothadását okozhatják. A jól előkészített terület teszi lehetővé, hogy a hagymák még a tél beállta előtt gyökérzetet fejleszthessenek, és a következő tavasszal virágozhassanak. A talajt ültetés előtt érdemes felásni, fellazítani, és gondosan elgereblyézni, hogy a picúrka hagymák rögmentes földbe kerüljenek. A hagymagumók 0,5-2,0 cm átmérőjűek, gömb alakúak vagy kissé lapítottak, felületüket gyakran rostos réteg veszi körül. A krókuszok hagymagumóit csúcsukkal felfelé kb 10 cm mélyre, és 8-10 cm távolságra ültesd. A tavasszal nyíló krókusz hagymák ültetési ideje szeptember közepétől november közepéig tart, egészen a fagyokig. Miután betemetted a hagymákat, és a föld száraz, jól öntözd meg őket. Ültetés után és a virágzási idő alatt néhányszor öntözd meg a növényeket, ha úgy találod nagyon száraz, csapadékmentes az évszak. Dugdoshatod őket sávokba, vagy természetes hatású, kötetlen foltokba. Szépségük csoportosan ültetve érvényesül igazán, de néhány év alatt összefüggő virágszőnyeget képesek alkotni, hiszen fiókhagymáikkal gyorsan szaporodnak.

 

Krókuszok - Vácrátóti Nemzeti botanikus kert
Krókuszok – Vácrátóti Nemzeti botanikus kert

Ültetésnél érdemes figyelembe venned, hogy a napos, félárnyékos helyeken érzik magukat a legjobban. Az is igaz, hogy virágzásakor (február és április között) a lombhullató fák még kopaszak, így fák tövében, később lombosodó cserjék alá ültetve is igen dekoratív színfoltokat képezhet. Mire azok kizöldülnek, addigra a krókuszok már elnyíltak, sőt elkezd a levélzetük is visszahúzódni a földbe. A legkésőbb tavaszi krókusz a fehér virágú C. albiflorus. A krókuszokat sziklakertekben évelőágyásokban is szépen elhelyezhetjük, ahol – behúzódásuk után – a helyüket később fejlődő, nyári évelő növények töltik ki. Nagyon mutatósak lehetnek a gyepbe telepített krókuszszigetek isEzek igazán üde foltjai a téli álomból ébredező kertnek. Hátrányuk, – ahogy azt már fentebb is említettem – hogy a gyepet csak későn lehet elkezdeni nyírni. Ez a mostanában egyre divatosabbá váló virágos gyepeknél nem jelent semmiféle hátrányt. Az állandóan nyírt “angol pázsitban” azonban tartósan nem maradnak meg. Kb 3 évente érdemes őket szétosztani, vagy amikor úgy látod, hogy túl sűrűn helyezkednek el, kevesebb virágot hoznak. Ilyenkor a levelek megsárgulása után, teljes nyugalmi állapotukban szabad a földből felszedni. Óvatosan szedd ki őket a földből, vedd ki, majd osszd szét a hagymákat, válaszd le róluk a sarjhagymákat. Valamennyi hagymát egymástól legalább 5-8 centiméter távolságra ültess el újra, vagy válogatás után száraz, szellős helyen tárold őket szeptemberi kiültetésükig.

Ha azt szeretnéd, hogy a krókuszok már télen meghozzák otthonodba a tavasz hangulatát

Ültessük őket cserépbe vagy agyagtálba csoportosan, de ne túl sűrűn (egymástól min. 2 cm távolságra), folyami homokkal kevert jó minőségű komposztföldbe. Öntözzük meg alaposan az edényt, és vermeljük el a kert egy védett részén 10 cm mélyen még az ősz folyamán, vagy tedd a cserepet a pincébe vagy műanyag zacskóban a hűtőbe. 2-3 hónapos hideg, de fagymentes helyiségben tárold. Az ideális hőmérséklet +1 és +5 °C között van. -hatásra van szükség ahhoz, hogy a növények kihajtsanak, és virágba boruljanak. Így lesz elég idejük a hagymagumóknak ahhoz, hogy gyökeret fejlesszenek. Folyamatosan tartsd nyirkosan földjüket, de ne álljon a táljukban a víz.

Januárban végén kiszedheted a földből a betelepített edényt, és helyezd a cserepet hűvös, de világos helyre. A helyiség hőmérséklete ne legyen 10 °C-nál melegebb, mert akkor csak a levelek nőnek meg, de a virág nem fejlődik ki, esetleg alacsony (ülve) marad, és öntözd 2-3 naponta, de csak mértékkel. Amikor el kezdenek kihajtani, a cserepet tedd 15-18 °-os helyre, és a locsolást ismételd naponta, de csak mérsékelten, mert a túlöntözés megrövidíti az egyébként sem hosszú virágzási idényt. Virágzó növényeknek összeállított, kálium-túlsúlyos tápoldatot is adj neki hetente egyszer a virágok elnyílásáig. Érdemes a növényeket a virágzás alatt továbbra is hűvös, világos helyen tartani, hogy hosszabb ideig gyönyörködhess a színes szirmok szépségében. Meleg szobában hamar elnyílnak. A virágüzletekben is árulnak hajtatott krókuszokat. Ha valakit ezzel a virággal akarunk megörvendeztetni, akkor csak bimbós virágokat vásároljunk, mert a kinyílt virágok nagyon rövid életűek. A növényeket virágzás után – már fagymentes időben – ültesd ki a kertbe vagy az erkélyre egy nagyobb edénybe. Ugyanazokat a hagymákat a következő évben újrahajtatni nem lehet.

A fűszer sáfrány

A lila-ibolyakék virágú jóféle, vagy valódi (kerti) sáfrány, a Crocus sativus L. egyike a legősibb gyógynövényeknek. Eredeti hazája a Krím-félszigeten, a Kaukázusban, Törökországban, Iránban található, ahol azonban már nem csak vadon fordul elő, hanem széleskörűen termesztetik is. Ennek széles cimpájú, élénk ibolyaszín virágából hosszan kiáll a vékony, narancspiros bibe. Háromágú bibéje illóolajat, karotint, festékanyagokat és zsírsavakat tartalmaz.

Crocus sativus L.
Valódi sáfrány (Crocus sativus L.) – Jól láthatók az értékes bibeszálak

Feltételezések szerint a sáfrányt Mezopotámiában használták először i. e. 3300 körül. A valódi sáfrányt Homérosz is megemlíti. A monda szerint Zeusz főisten a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida hegyén Hérával, a házasság és a születés istenasszonyával a menyegzőjét tartotta. Akkor Gaea, a Föld istennője a nász helyén – szerelmük dicsőítésére – hirtelen sáfrányvirágokat növesztett körülöttük. A legenda nem nélkülözi a szokásos “valóságmagot”, mert a kutatások szerint a sáfrány valóban bódulatot okoz. Már az ókor orvosai ismerték görcsoldó, izgató, hurutcsillapító, szemgyógyító hatását. A középkortól kezdve a sáfrányt nem csak ételek, és bor színezésére használták, hanem kelmék és a női haj festésére is. Narancs és sárga közötti színező hatása oly erős, hogy 1: 100 000 hígításban a vizet még észrevehetően sárgára festi. Egy bibe egy liter vizet alaposan megfest, azonban körülbelül 500 g szárítottt és kissé megpörkölt bibeszál kinyeréséhez kb 80 ezer virág szükséges. Így érthető, hogy igen drága, a legdrágább fűszer a világon, hiszen a kézzel történő begyűjtés, pörkölés folyamata rendkívül munkaigényes, nagyon meg kell dolgozni érte! Átható, telt, kesernyés ízével azonban, azonnal piacra lel az ínyencek körében.

Sáfrányos szeklice
Sáfrányos szeklice – külső megjelenése teljesen különbözik a valódi sáfránytől

Mivel a valódi sáfrány igen drága, egy másik növénnyel, a sáfrányos szeklicével szokták pótolni. Ez minden nehézség nélkül megtermelhető a kiskertekben is. A háromszögletű, némileg a napraforgóhoz hasonlító, de fehér színű magját a fagyok elmúltával, április közepén kell elvetni, lehetőleg meleg fekvésű helyen. A növények gyorsan nőnek, és másfél méter magasak lesznek. A szár végén hozzák tüskés-fészkes, narancssárga virágaikat. Ezekből – elvirágzás után – a szirmokat kell kitépni és megszárítani. A szirmok ugyanúgy használhatók bor vagy húsleves festésére, mint a valódi sáfrány.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük