Tisztaságmánia. Kényszerbetegség, ami nagyon közel áll a hangulati betegségekhez és a depresszióhoz. Katonás rend, napi rendszeresség, mérnöki műgonddal véghezvitt takarítás. Tárgyak, amelyeknek milliméter pontossággal meg van a helye, nagyság és szín szerint, vagy épp könyvtárhoz méltó abc sorrendbe rendszerezett könyvek, egyfelé álló szőnyegrojtok, szimmetriára törekvés.
A rendmániás emberek elveszítették a reális világlátásukat, szenvednek a rendetlenségtől, a kosztól, sikítófrászt kapnak, ha valaki morzsázik náluk, vagy ha kilöttyenti a kávét. Az életszagú élet idegesíteti őket. Az ott felejtett zoknik, fecnik, poharak, de minden apró hiba a póló varrásában is, amit más észre sem vesz stb. Így aztán nehéz őket elviselni, de nem is szívesen mennek másokhoz. Borzasztó érzés lehet, hogy a saját agyukra mennek, miközben másokat halálra terrorizálnak. Kétségbeesetten keresnek valami kapaszkodót ahhoz, hogy állandóságot találjanak az életben. Ez esetben ez a kapaszkodó a makulátlan tisztaság, amelyet ha nem képes elérni, vagy fenntartani, félelem lesz úrrá rajta, dühöt, és tehetetlenséget, elégedetlenséget érez, másokat okol, és hibáztat.
Egy ilyen ember általában saját életét, de sokszor mások, a hozzátartozók életét, vagy annak bizonyos (azt gondolja rá vonatkozó) területeit is uralni, vagy kontrollálni akarja. Rendszerint rendkívül szigorú önmagával és másokkal, gyakran kíméletlenül precíz a helyesírás tekintetében, a gyerekei tanulmányi eredményeivel, a sportban nyújtott teljesítményükkel szemben, hogy hogyan áll a hajuk, hogy néz ki a cipőjük. Ha például tanár az illető – és történetesen módjában áll – saját elveit,és elméleteit kíméletlenül, és tekintet nélkül fogja ráerőltetni, és bevasdalni tanítványain..
Ha kicsit magadra ismersz…. További aggodalomra adhat okot, ha óránként több alkalommal is, különösebb ok nélkül fertőtlenítőszerrel mosol kezet, vagy ha a lehető legkevesebbet érintkezel a környezeteddel – kevés embert engedsz be a lakásodba, autódba – félve attól, hogy valamilyen betegséget „szedhetsz” össze tőlük; ha napjában többször porszívózol, ha állandóan utó-ellenőrizgeted magad (lekapcsoltad-e a kávéfőzőt, bezártad-e az ajtót, a kaput, elzártad-e a gázt), de ilyen lehet a folyamatos tisztálkodási kényszer is, ha láthatatlan szennyeződéseket keresel szinte már mániákusan.
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség című könyvéből megérthetjük, hogy azoknak az embereknek egy része, akiknek a lelkében túl nagy a szorongás, a külső rend kényszeres fenntartásában találnak némi biztonságot. Dr Csermélyi Csilla pszichológus azonban azt mondja:
“Csak későbbi terápiás utam, majd munkám során értettem meg, vannak olyan emberek is, akiknek legalább ekkora a belső bizonytalanságuk, ám az ő személyiségi rendszerükben nincs erő a rend külső megteremtésére sem – ők belső és külső káoszban élnek, ilyesfajta kapaszkodó nélkül, és életüket eluralja a rendetlenség.
A rend hiánya miatt megdől az a támasz, amit kétségbeesetten igyekszik fenntartani önmaga számára. Katasztrófaként él meg minden percet, képtelen bizonyos feladatokhoz hozzáfogni, mert túlságosan tökéletesre törekszik, és attól fél, hogy elront valamit. Ez persze egy ördögi csapda…
Mit érdemes, és hogyan érdemes tenni?
Ha nagyon súlyos a helyzet, érdemes pszichológushoz fordulni, aki szakemberként felkutatja azokat a feltehetőleg gyermekkorban elszenvedett sérelmeket, félelmeket, amelyek ezeket a kényszeres szokásokat előidézték.
Enyhébb estekben Te magad is sokat tehetsz a kényszerek szorítása ellen: pontos napirenddel, rendszerességgel, pihentető alvással, önmagaddal szembeni elvárásaid kordában tartásával, hosszas beszélgetésekkel a témáról, az életed és a kapcsolataid harmonikussá tételével, figyelem-elterelő tevékenységekkel: sport, baráti találkozók, hobbi. kérdeztük a rendmániáról.
Általában már a szülők sulykolják bele a gyerekbe, hogy rendetlenek, vagy ügyetlenek. Talán azt hiszik, ezzel jót tesznek, de közben ezek erős frusztrációt, és bűntudatot kelthetnek bennük. Valójábn a szülő egy átlátható és merev struktúrát kíván a gyermkre erőltetni, mert úgy gondolja, ez majd biztonságot jelent számára az életben. Saját magából indul ki. Holott szembetűnhet, hogy azért ingerült a gyerekkel szemben, mert rendetlen, Valójában Ő az, akit ez zavar, nem a gyereket, de ezt a dolgot sikerül megtanítania a gyermeknek, hogy a rendetlenségtől dühösnek kell lenni.
Hogy mit kéne tenni kedves anyák annak érdekében, hogy boldogabbak legyenek gyermekeink? Talán az volna a legfontosabb, a gyerekek szempontjából biztosan, boldogabbnak láthatna bennünket. Inkább hanyagolják a vasalást és legyen rendetlenség a lakásban, mint hogy átadjuk magukat ezeknek a hajszolásoknak. A jókedély sokkal fontosabb, mint a rend. Talán ezért szeretnek a nagyszülőkkel lenni a gyerekek, mert otthon túl sok a szabály.
Rá lehet kényszeríteni a rendet a gyerekekre, és amíg hatalmunk van felettük, rendet is tartanak. Rosszabb esetben, ha elég sokszor félemlítettük meg őket (szóval vagy tettel), a rájuk kényszerített rendszeretetet később is fenntartják. De ha így viselkedünk velük szemben, óhatatlanul megsértjük személyes szférájukat, ami jellemzően a gyerekszoba feletti rendelkezésüket jelenti. Ilyenkor az van, hogy megfosztottuk őket attól, hogy a maguk módján fejezzék ki magukat, vagyis akadályozzuk őket érett individuummá válásukban.
Tetszik, nem tetszik: ehhez bizony kell a rendetlenség! Szükséges, hogy idővel maguktól jelenjen meg bennük az igény a rendre, és az a rendszer a saját rendszerük legyen. Nyilván ez teljesen lehetetlennek tűnik akkor, amikor éppen benyitunk kamasz fiunk szobájába, amely rémesen átláthatatlan, ahol használt zoknik szaga terjeng, és ahol CD-k, könyvek, ilyen-olyan újságok lapjai hevernek mindenhol. Mégis higgyük el, a legjobb amit tehetünk, hogy – amennyiben ő megengedi, hogy bemenjünk – néha kinyitjuk az ablakot, és csendben bízunk abban, hogy ez egyszer majd megváltozik. És meg fog változni.
Ha mi tiszteljük az ő territóriumukat, akkor nekik is kell a mienkét. Az én gyerekeim egészséges határok közt azt csinálnak a szobájukkal, amit akarnak. (Nyilván a falakat és a bútorokat nem rongálhatják.) Viszont kötelesek visszaszolgáltatni a szobájukba vitt tányérokat és poharakat. Nem szeretem, ha az én szobámban hagyják a holmijaikat, és mindent el kell mosogatniuk, amit használtak. Ezeken felül olyan a szobájuk, amilyet maguknak teremtenek, és meg kell, hogy mondjam, közel sem olyan rendetlen, mint amilyenre számítottam.
Sokkal kellemesebb kényszerítő dolgok nélkül létezni. Az élet sokkal élvezhetőbb, nyugodtabb, kielégítőbb. Másrészt, mert ha van párunk, gyerekünk, ők egészen biztosan szenvednek attól, ha mi kényszeresen teremtjük a rendet, és kifejezetten jót teszünk a párkapcsolatunknak és a gyermekeinkkel való kapcsolatunknak, sőt, az ő személyiségfejlődésüknek is, ha a rend utáni vágy egészséges szinten van jelen bennünk.
A rendmánia egy kényszeres cselekvés hasonlóan a tisztaságmániához vagy például a munkamániához. A kezelés is ennek megfelelő. Két oldalról lehet segíteni a gyógyulását, és szerencsés, ha ezt a kettőt ugyanazon szakember képes kísérni.
Az egyik a tudatosság növelése, a kognitív képességek fejlesztése. Fontos, hogy a páciens alaposan átlássa, mit is igyekszik elkerülni az állandó rendrakással: fel-feltörő kínzó képeket, gondolatokat igyekszik elnyomni, vagy vezekelni akar. Jó, ha átlátja, hogyan hat ez a környezetére, és azt is fontos tudatosítani, hogy mindaddig, amíg a mélyen húzódó okok nem változnak, addig nem várhatja magától, hogy a rend iránti szükséglete jelentősen változik (bár érdemes a környezet terheit csökkenteni ez idő alatt is).
A másik irány pedig a gyökerekig való lejutás. Ehhez már nem elég a tudatosság: olyan módszerek szükségesek, melyekkel a korai gyerekkorból származó bajok érzelmei újra átélhetők, úgymond kifájhatók, kisírhatók, kidühönghetők, így elveszítik érzelmi túltöltöttségüket, ennek hatására a kényszergondolatok elhalványulnak, majd idővel megszűnnek; így a különböző kényszeres cselekedetek, mint pl. a rendmánia, teljes mértékben értelmüket vesztik, elmúlnak. Új energiák szabadulnak fel, amit értelmesebb és élvezetesebb célokra tudunk fordítani, pl. ő a spontaneitásunk, az intimitásra való készségünk.
Rendpornó
Miközben a digitális szemét ugyanolyan nyomasztó tud lenni, mint az otthoni, vagy a munkahelyi káosz, a rendmániások a közösségi oldalakon is találhatnak megnyugvást, elég csak megnézni például Emily Blincoe Instagram-oldalát vagy a Things Organized Neatly-t, ami 2016-ban könyv formájában is megjelent. Miért imádjuk ezeket? Ezek a képek általában különböznek azoktól az ingerektől, amikhez az agyunk hozzászokott, a szín és méret szerint rendezett tárgyak segíthetnek relaxálni. Tényleg van valami megnyugtató abban, ha a dolgokat ilyen átlátható módon rendezzük el, ha megszüntetjük a zűrzavart” – nyilatkozta Austin Radcliffe, a Things Organized Neatly gazdája.