Biztosan vannak olyan pillanatok az életedben, melyekről nem is tudtad, hogy fontosak voltak számodra. Talán meglep hogy egy váratlan illat, valami… egyszer mégiscsak előhozza rejtekhelyéről. Ezek általában olyan emlékek, melyeket nem befolyásol az esemény nagysága, kis dolgok, egy-egy érzés, amit valamikor mélyen megéltél. Például egy nevetés, vagy hogy milyen volt óvodásnak lenni.
Próbálom az ilyen jellegű élményeket fotókon megörökíteni, mert hiszem, hogy életünket ezek teszik gazdaggá. Ilyenkor békét kötünk a világgal, figyelünk a színekre, fényekre, apróságokra. Megragadhatóbbá, és felidézhetőbbé válnak általuk az évszakok, a hangok, valaminek a tapintása… komplexebb módon sikerül megélni a hétköznapokat, ha hiszel azok nagyságában és nagyszerűségében.
A hétköznapokat olykor még fel is gyorsítanánk, átpörgetnénk a lényeges részek javára, holott ezek az olykor apró, jelentéktelennek tűnő események, akár a csend viszik előre az embert. Ezekből a pillanatokból van nagyon sok, és az ünnepnapokból kevés – az ember mégis mindig a nagy dolgokra koncentrál…
Ilyenkor december elején, nálunk mindig korán kezdetét veszi a Karácsonyi készülődés. A Karácsony várás sokkal több idő, mint maga a Karácsony. Ez az időszak segít felkészülni, hogy abban a pár napban meg tudd ragadni az ünnepet. Mert nem csak a nagy dolgok maradnak meg emlékezetünkben! Hány Karácsonyra és hány születésnapra tudsz tisztán visszaemlékezni? Nehezen áll rá a szem, pedig a hétköznapok éppúgy tele vannak megélésre váró örömökkel, mint a jeles ünnepek, és van egy jókora előnyük is a nagyokkal szemben: sokkal, de sokkal kisebb velük szemben az elvárás, ezért aztán jóval könnyebb lehet felülmúlni azokat, és könnyebb rájuk koncentrálni.
Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Az öröm, akárcsak a nevetés átrgad egyik emberről a másikra. Meglátsz valakit nevetni, és neked is a szád sarkába fut egy mosoly, akkor is ha azt sem tudod, a másik ember min nevet. Számos videó bizonyítja, hogy ez így működik. Arra buzdítlak hát, hogy kezdj el örülj másokkal! Én például imádom nézni Teddyt, a kutyánkat, aki könnyen belefeledkezik a játékba. Olyan egyszerű örömei vannak: egy finom falat, egy klassz labda, de igazából bármi…
Ugyanígy vedd észre az erdőt, a fákat, hidakat, templomokat, egyszerű házakat, épületeket, az apró kis változásokat, melyek között jársz-kelsz nap, mint nap – ne menj soha leszegett fejjel, és ne cipelj magaddal gondokat! Engedd, hogy a séták kikapcsoljanak, lásd meg az embereket az utcán, érezz velük, akikkel együtt élsz, egy városban, faluban. Érezd át a lehetőségeid, és tölts több időt a barátaiddal! Minden csak arra vár, hogy felfedezd! Értékeld az apró csodákat, mert amit értékelsz, azt meg is becsülöd, amit viszont nem becsülsz, azt szinte észre sem veszed, ugyanígy észrevétlen múlhat el mellőled számos lehetőség is. Már most ott vannak az életedben a megfelő személyek, a szükséges források, az életképes magok, melyek kicsÍráznak, ha észre veszed őket!
Nem kerül pénzbe, sem erőfeszítésbe, élvezzük és tartsuk szem előtt azt, amink van, ne arra helyezzük a hangsúlyt, ami még hiányzik az életünkből! Van úgy, hogy az ember csak megfigyel. Nincs különösebb mondandója, nem kíván semmin se változtatni, nem töri válaszokon a fejét… Elfogad, befogad. Így vagyunk ezzel, mikor idegen tájakon járunk, és elénk tárul a látvány, melytől a lélegzetünk is elakad. De nem kell messzire menni, elég ha észreveszed a harmatos füvet, mikor kilépsz az ajtón, vagy felfedezed az első virágot az orchideán.
A hétköznapi tevékenységek igenis inspirálóak lehetnek, segítenek felkészülni az ünnepnapokra. Ugyanis hiába jönnek el az életünkbe az óhajtott lehetőségek, nagy alkalmak, ha nem tanuljuk meg a hétköznapokban, hogyan éljünk velük.
Az egyszerű örömök, a méltán híres napfelkelték, naplementék olyan jellegű örömek, melyek bárkié lehetnek. Azé, aki észreveszi, aki megéli. Ezek pedig olyan erőt, hitet adhatnak, amiért érdemes beiktatnunk szokásaink közé egy kis erdőfürdőzést, egyszerű sétát – én csak csatangolásnak nevezem. Ilyenkor felfrissül az ember, lesöpri, vagy a szél fújja le(?) válláról a stresszt, nyomást, aggodalmakat. Szellőztesd ki gyakrabban a fejed, és végy példát a gyerekekről, akiknek igazán jó érzékük van az élethez, és mindennek tudnak örülni.
