Szabadulj meg mindentől, ami felesleges (amiről úgy véled, többé nem szükséges számodra)! Élj a végsőkig egyszerű életet! /Minimalizmus/ Mert a sok felesleges tárgy, sok felesleges dologgal való törődéstől kímél meg, így nem okoz szorongást, aggodalmat, sőt megerősíti értékrendedet, és megingathatatlanná, hatékonnyá tesz. (Elvégre e földi kincsek mind csak ideig-óráig valók, s mi emberek csak kölcsönzői vagyunk minden javunknak.)
Legtöbbünk átlagos ember, aki valami különlegesre vágyik, különleges dolgot vár az élettől, legyen az adottság, képesség, élmények, hogy valahogy nyomot hagyhasson e világban. Hiányzik valami, ami talán nem más, mint maga a tökéletes elégedettség. Bár e tökéletesség reményében kelünk újra-meg újra útnak, magát a tökéletességet elérnünk lehetetlen, még megközelíteni, és a legjobbnak lenni is nagyon nehéz. Sosem tudhatjuk biztosan, mikor érjük el a csúcsot, a legjobb teljesítményt. Az átlag fölé emelkedés negatív következményekkel járhat mentális egészségünkre. Elfogadni, hogy átlagos vagy (valahol a legjobb és a legrosszabb között), elfogadni hogy átlagos életet élsz, a legtöbb ember számára nehezen elfogadható tény, mégis nagyobb elégedettséget adhat, mint folyamatosan versenyezni és kétségek közé sodródni. Az ez ellen való küzdelem csak szorongáshoz vezet. Nem kell mást tenned, mint elfogadni, és érezni, hogy elég jó vagy ahhoz, hogy kényelmesen és otthonosan érezd magad az életben.
A dánok által hirdetett Jante törvények éppen az átlag felmagasztalásáról szólnak:
Nehogy azt hidd, hogy vagy valaki.
Nehogy azt hidd, hogy egyenrangú vagy velünk.
Nehogy azt hidd, hogy okosabb vagy nálunk.
Nehogy azt képzeld, hogy jobb vagy nálunk.
Nehogy azt hidd, hogy többet tudsz nálunk.
Nehogy azt hidd, hogy több vagy nálunk.
Nehogy azt hidd, hogy érsz valamit.
Ne merészelj nevetni rajtunk.
Nehogy azt hidd, hogy bárki is töri magát érted.
Nehogy azt hidd, hogy te nekünk bármit is megtaníthatsz.
Meglehetősen szigorú, puritán törvények ezek, melyek elsőre nem tűnnek túl bíztatónak, kedvesnek, ám ha jobban belegondolunk olyan magatartásformát, normát kívánnak lefektetni, melyek minden ember javát szolgálják, más emberek sikereivel szemben. A szabályokat betartva egy rendkívül barátságos és összetartó társadalommá válhatunk, melyben nem sokan lesznek közülünk arrogánsak és nagyképűek. Az írások könyve, a konfucianizmus öt klasszikusának egyike azt mondja: “A büszkeség elbukik, az alázat elnyeri jutalmát.” Más szavakkal egy arrogáns, önhitt személy veszteségekre számíthat, míg a szerény ember jutalmakat nyer. E szabályok betartása pedig alázatot, és szerénységet követel tőlünk.
A szerencsét óvatossággal kell párosítani! Ha jól megy a sorunk, vagy sikerül valami, ennek puszta megmutatása mások irigységét vonja maga után és bukáshoz vezet. Nem jó szokás „felvágni”, dicsekedni azzal, ha valakinek vagyona van. Az illő szerénység mindenkire vonatkozik! Az élet időt és erőfeszítést igényel. Ha megspóroljuk az erőfeszítést, az élet apró örömeit küszöböljük ki. Tapasztald meg időnként, mi van a kényelmen túl! Érdemes néha tömegközlekedéssel, biciklivel járni, észrevenni a természet apró változásait, és megérteni, hogy ugyanolyan ember vagy, mint bárki más.
Gondjaink, bajaink, nehézségeink, problémáink végtelenül sokféle alakot ölthetnek, ami azonban valószínű, hogy mind valamiféle ránkzúduló, sokkoló élményből, az idő szorításából, az élet töménységéből táplálkozik, melyre nem készültünk fel. Valamilyen félelem, szorongás, aggodalom, téves észlelés, hibás feltevés, helytelen benyomás, más szóval kétségek táplálják. Félelmeink legnagyobb részében szerepet játszanak az emberi kapcsolatok (család, testvérek, rokonok, barátok, iskola, munkahely, és egyéb közösségek – megannyi emberi viszony, sok bonyodalommal, amely szorongáshoz vezethet, és ez gonolatainkat foglyul ejtheti.
Az emberi természet sajátja, hogy ha hagyjuk, hogy gyökeret verjenek a fejünkben a negatív gondolatok, nagyon nehéz megszabadulni tőlük. A félelmek mindenféle valóságalapot nélkülözve, gúzsba kötnek és hatalmas súlyként ránk nehezedve lehúznak magukkal a mélybe. Ha elengeded ezt a fonalat, rácsodálkozol majd, milyen megkönnyebbülést, és frisseséget érzel. Ha visszamész a problémák gyökeréig, szinte mindig valami triviálisra bukkansz, ám ha félelmeidet ismételgeted, azzal kedvezőtlen változásokat idézel elő, és gordiuszi csomókba hergeled magad.
Minden, amit érzékelünk, pozitív vagy negatív hatással van ránk, és egész pszichológiai és szomatikus apparátusunkra. A félelmek gyengítik az immunitást. Ne félj! Vigyázz a gondolataidra, és ügyelj arra, hogy mibe helyezed a meggyőződéseidet és a hitedet!
Létezik három dolog, amely megakadályoz bennünket abban, hogy pozitív irányba terelődjön az életünk. Ezek a legtöbb esetben a béke, a nyugalom és a boldogság gátjai: kapzsiság, gyűlölet, csalódás. Külön-külön is sok szenvedést okozhatnak, de ha mind a három jelen van az életünkben, az meglehetősen mérgező lehet ránk nézve.
Hagyd el az előítéleteidet, melyek talán jelentéktelennek tűnnek, hosszú távon azonban sokat árthatnak, ha képesek gyökeret verni a fejedben. Ezeknek a negaív érzelmeknek és véleményeknek bizony Te magad vagy a forrása. Ha előítéleteid vannak másokkal szemben, szinte biztos, sőt elkerülhetetlen, hogy rosszul ítéled meg a másik személyt. Ne alakítsunk ki véleményt mások véleménye alapján, és ne nagyítsunk ki egy tulajdonságot, és ítéljük meg az alapján a másik személyt! Mindenkiben ott lakik a kedvesség, a megértés, a melegség, a nagylelkűség…, próbáljuk meg ezeket észrevenni, meglátni a másikban, hogy szívünk ezen tulajdonságaikra rezonálhasson. Ha észreveszed a másikban a Teremtőt, akkor eltűnik kapcsolataidból a a szorongás, aggodalom, és félelem.
Életterünk rendezésével (organizálással, és átláthatósággal) érdemes kezdeni gondolataink megtisztítását, megerősítését, egónk lecsendesítését. A világon mindenütt elfogadott mondás: “Rend a lelke mindennek!” Az életed valójában azután kezdődik, hogy rendet teremtesz az otthonodban. Otthonod legyen egyszerű, harmonikus, kényelmes. Legyen meg benne minden, ami a javadat és szépérzékedet szolgálja, de ne legyen benne semmi felesleges. Még ha nem is tökéletes, ha jól és tisztelettel bánsz vele, azzal értékessé válik a kezeid között.
Amikor beköltözöl egy új lakásba, az még tiszta, rendezett, úgy tűnik, rengeteg hely szolgálja majd számodra a kényelmes életet. Aztán eltelik pár év, és az otthonod megtelik mindenféle holmival, hogy a lakásod minden, csak nem marad pihenést szolgáló tér.
Ha már birtoklunk bizonyos dolgokat, nehéz megválni tőlük. Ismerős az érzés? Sok ember képtelen megválni a tárgyaitól, nem tudja kidobni azokat. Talán sosem gondoltál rá, de ez komoly stresszforrássá válhat. Engedd el, ami felesleges! Ajándékozni sokkal jobb érzés, mint kidobni valamit, mert közben értékes maradhat az a holmi. Másnak megpróbálni örömet szerezni, nincs is annál nagyobb elégedettség, hála, mikor a bőségből, melyet kaptál, másoknak is jut. És ezt sose téveszd össze a tékozlással, pazarlással! “Szeresd embertársadadat, mint önmagadat!”
A buddhisták szerint annyira vagyunk szabadok, amennyire a tárgyainktól szabadnak hisszük magunkat, és addig nem tudunk másokon segíteni, amíg mi magunkon nem segítünk először. Ez persze nem azt jelenti, hogy addig nem tudunk adni, amíg mi nem tettünk szert hatalmas vagyonra. Sokkal inkább arra utal, hogy amíg mi önmagunkkal nem vagyunk összhangban, amíg elégedetlenek vagyunk önmagunkkal és az életünkkel, addig nem tudunk másoknak (úgy) segíteni, ahogyan szeretnénk. Nem önmagunk háttérbe szorításával lehet másokat felemelni, fontos, hogy mi is jól érezzük magunkat, hogy pozitív energiát adhassunk másoknak.
Karácsonykor, születésnapok alkalmával átélhetjük, milyen érzés másoknak adni – valamit, ami örömet okoz a számukra. De miért csak ünnepnapokon okozunk örömet a szeretteinknek vagy embertársainknak? Legyen az adás természetes, a mindennapjaink része – még ha az, amit adunk nem is fizikai tárgy, csupán a jelenlétünk, hallgatásunk, vagy az ölelésünk.
A jótékony adakozó sosem szegényedik el, a gazdagsághoz, pozíciókhoz ragaszkodni, két kézzel kapaszkodni hiábavalóság. “Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Az egó, vagyis az önzés, a büszkeség, az akarás, a birtoklási vágy – többek között ezek azok a dolgok, amelyek rendre megakadályozzák az egyes emberek boldogságát. Törekedjünk arra, hogy minél kevésbé legyen jelen az egó a gondolataink, cselekedeteink közben, és ezáltal közelebb kerülhetünk a spirituálitáshoz.
A jótékony adakozó azt jelenti, boldogan, megbánás nélkül adni. Hogy miért jó adakozni? Miért dobunk pénzt egy szökőkútba, vagy a templom perselybe? Azért, mert ezzel a mozzanattal kötelékeink egyikétől szabadulunk meg. A különféle kötöttségek elhomályosítják szellemünket. Az elengedés boldogságot terem. Amikor rosszul mennek a dolgok, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy hiányzik valami. De ha változtatni szeretnénk jelenlegi helyzetünkön, csak azután próbáljunk valami mást megszerezni, hogy hogy valamitől elbúcsúztunk. Ez az egyszerű élet egyik alapelve, mely segít megszabadulni fizikai és lelki terheidtől:
1. Mondj le a sallangokról!
2. Csökkentsd értéktárgyaid számát!
3. Ne legyenek előfeltevéseid!
Amikor rosszul mennek a dolgok, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valami hiányzik az életünkből. De ha változtatni szeretnénk jelenlegi helyzetünkön, akkor először is nem behozni kell valamit az életünkbe, hanem meg kell válnunk valamitől. A nyomasztó lelki és fizikai terhektől, – habár szeretnénk- rendkívül nehéz olykor megválni. Néha csak igazi fájdalmak árán sikerül, mint mikor elválunk valakitől, aki kedves a számunkra. Bámulatos módon képes segíteni megszabadulni a terhektől az adakozás, de akár egy jó sírás is. Ilyenkor felfrissülsz, és érzed, hogy van energiád folytatni. Tehát ha javítani kívánsz jelenlegi helyzeteden, a dolgok állapotán, el kell kezdened a selejtezést. Abban a pillanatban, hogy elengedsz valamit, újfajta bőség árasztja el az életed. Ez az egyszerű élet egyik alapelve.
A nyugati kultúra arra helyezi a hangsúlyt, hogy főleg külső eszközökkel – pénzzel, társadalmi helyzettel, hírnévvel stb. érheted el a boldogságot. Sokszor hisszük hát, hogy boldogságunkhoz egy tárgy (ház, autó), egy jelenség, egy személy, egy társadalmi szerep, beosztás hiányzik, ezért mindent megteszünk, hogy megszerezzük ezeket. Érzékeljük, hogy valami ( a teljesség érzete) hiányzik az életünkből, s ezt a hiányt igyekszünk betölteni. De külső jelenségek pótlásával ez az űr nem tölthető be, csakis tudatállapotunk megváltoztatása által. Kutatási eredmények állítják, hogy a gazdagság önmagában nem elég a boldogsághoz. A belső béke fejlesztését támogató kultúrákban az emberek sokkal elégedettebbek, mint a fogyasztásra épülő kultúrák lakói. A boldogság nem a külső körülményektől függ, sokkal inkább attól, mit gondolunk, mit érzünk magunkról, másokról, és a környező világról. Sok ember egész életében bünteti magát azért, mert hiányzik, vagy úgy véli hiányzik valami az életéből, s ezekért a hiányosságokért még bünteti is magát: elhízik, drogozik, tönkreteszi kapcsolatait és ezt mondja: Nem érdemlem a jót, mert rossz a lelkiismeretem. Beteg és boldogtalan, mert meg van róla győződve, hogy nincs joga egészségesnek és boldognak lenni. Arról, hogy boldogok vagyunk-e senki más nem dönthet, csak mi magunk.
Amitől valóban gazdagnak érezheted magad, az nem a vagyon. Nem más, mint maga a megelégedés. Most mondhatnád, hogy elégedettséget akkor éreznél, ha gazdag lennél, de ez nem igaz. Ha elégedett vagy az nem azért van, mert sok drága holmit birtokolsz, és ha elégedetlen az nem azért van, mert keveset. Mivel a gazdagság relatív, ezért minden ember vágyhat többre, mint amennyit birtokol, vagyis bárki érezhet elégedettséget, vagy éppen elégedetlenséget. Az elégedettség boldoggá tesz, és hálára sarkall. Az elégedettség azzal van összefüggésben, hogy éppen annyi tárgyat birtokolsz, amennyi a hasznodra van, amelyekről nem feledkezel meg évekre, és rendben, és karban tudod tartani őket. Megelégedéssel az tölt el, ha csupa szeretettel veszed magad körbe. Ha szereted a tárgyakat, melyeket magadénak tudsz, és amelyekkel együtt élsz, és szereted azokat az embereket, állatokat, akikkel megosztod otthonod és tárgyaid. Megelégedni csak a szeretettel lehet, melyet adsz és kapsz, szeretsz és szeretve vagy. Csak a szeretet adhat biztonságérzetet, a vagyon ennél sokkal múlandóbb, s ennek hiányában, vagy akár egészség hiányában élvezhetetlen is. Ne csak találkozzunk az emberekkel, hanem kapcsolódjunk hozzájuk. A felületes érintkezések helyett igyekezzünk minél mélyebb beszélgetéseket folytatni másokkal. Megismerni a másik lényét és lényegét. Ezek a kapcsolódások mindkét félnek jólesnek, feltöltenek energiával, segíthetnek olyan kérdésekre választ találni, amelyekre korábban nem találtunk. Olyan érzés tölthet el bennünket, mintha eggyé válnánk a másikkal.
Vess egy gyors pillantást a körülötted lévő holmikra! Kukkants be a szekrényekbe, fiókokba. Rengeteg csodálatos tárgyat halmozunk fel életünkben – tárgyakat, melyek értékéről és gondozásáról barátaink és családunk vajmi keveset tud. Vannak dolgok, melyek csak a helyet foglalják? Mi az, amivel örömet szerezhetnél a számodra különeges személyeknek? Ha megtanulsz ajándékozni, sosem leszel szegény, mindig lesznek, akikre te is számíthatsz. Osszd meg másokkal az örömöd, és megsokszorozódik! A maradék felesleges holmit pedig vidd el egy jótékonysági szervezetnek, vagy bolhapiacon árusítsd ki! Azzal, hogy megszabadulsz a feleslegtől, teret nyersz, és otthonod kényelmesebbé, élhetőbbé válik. Ez persze nagyon pozitívan hat fizikai és mentális állapotunkra is!
Nem kell azonban minden tárgytól megszabadulnunk! Vannak bizonyos tárgyak, melyek különlegesek számunkra, olyan holmik melyeket ajándékba kaptunk, vagy vettünk, hogy valami különleges dologra emlékeztessenek bennünket. Ezekkel óvatosan bánjunk, ezeket megbánhatjuk, ha elajándékozzuk. Az olyan tárgyakat tartsuk meg, amelyek boldoggá tesznek minket jelenlétükkel, örömet okoznak, és kedves emlékeket idéznek bennünk. Az ilyen tárgyaknak keressünk egy szép dobozt, és tegyük őket a megfelelő helyre.
Gondoljuk végig, hogy mi mindenhez ragaszkodunk a jelenlegi életünkben, hogy mi az, amit féltünk, amit nem adnánk oda soha senkinek, amihez kötődünk. A buddhisták szerint mindenki annyira szabad, amennyire a tárgyai megengedik, vagyis minél kevesebb dologhoz (tárgyhoz, vagyonhoz) ragaszkodunk, annál könnyedebb, annál szabadabb és így annál boldogabb lehet az életünk. De nem csak a tárgyak esetében fontos a kötődés nélküliség. Ha nem ragaszkodunk a munkánkhoz, az emberekhez, egyszeriben nagy tehertől mentesülhetünk. Nem azt jelenti, hogy nem szeretünk valamit vagy valakit, de a különböző tárgyak és más emberek nélkül is teljes az életünk. Ha mi magunk megadjuk a szabadságot a körülöttünk lévő embereknek, ha nem minden áron akarjuk megértetni nézeteinket, ha tiszteljük az időt, és a más véleményt, akkor sokkal fontosabb lesz a mi véleményünk is, és mi is sokkal szabadabbnak érezhetjük magunkat. Édesapámtól idézem: “A leglazább póráz a legerősebb.”
Csak olyan tárgyakat hagyj az otthonodban, melyek otthonos örömmel ajándékoznak meg. A tárgyak, melyek emlékeinket hordozzák, nem szabad hogy rossz érzéseket váltsanak ki bennünk, vagy hogy túl fontos szerepet töltsenek be, csupán együtt haladunk velük, ahogy embertársainkkal az életben. Ha nehéz a batyud, válj meg valamitől, hogy könnyebben haladhass! Amitől pedig megváltál, vagy csak elveszett az idő során, azután sose bánkódj! Hát nem felszabadító felismerés, hogy ne gyötörd magad feleslegesen?
Amikor holmijaid válogatásával, rendezgetésével, tisztogatásával, rendben tartásával foglalatoskodsz, egyre érzékenyebb leszel, kiélesedik a szemed a Rendre, és ez nem csak az otthonodon, a gondolataidon is meg fog látszani, sőt döntéshozó képességed is fejlődni fog általa. Nem az a lényeg, hogy mitől válsz meg, hanem hogy mit tartasz meg, mi az amiről szeretnéd, hogy életed része maradjon. Minden tárgynak meg van a maga története. Ha jól bánsz a holmijaiddal, jól fogsz bánni magaddal is. Ebben a fejlődési folyamatban nem csak életterünk, de egész életünk örömet, boldogságot, békét, nyugalmat, és megelégedést fog sugározni.
A változás utáni vágy, sokszor teljesen váratlanul törhet ránk. A rendteremtés, melyhez igyekszem kedvet csinálni, nem arról szól, hogy egy pillanat alatt rendbe kapod, kicsinosítod a lakást, mert látogatókat vársz. Hosszabb, és időnként ismétlést igénylő folyamat, melyben leredukálod az életedben fontos dologokat és a felesleget. Időről-időre újra át kell vizsgálnod az értékrendedet, és döntést kell hoznod arról, mi az amit kész vagy elengedni, és mi az amit fontosnak tartasz megtartani – hiszen te magad is változol, s e változásokat otthonodnak is tükröznie kell. Nem másnak készül a rend, hanem neked, hogy otthonod minden pillanatban alkalmassá tegye számodra a felüdülést. Attól a pillanattól kezdve, hogy befejezted a rendrakást, új színt vihetsz az otthonodba és az életedbe. Ne hagyd hosszú évekre elhúzni, s feltornyosulni tárgyaid, szabj határokat magadnak, amikor átnézed ezeket, s kiválogatod. Mennél tovább halogatod, annál nehezebb. De ha gyakorlatot szerzel benne, minden allkalommal egyre könnyebben hozod meg a döntést mit szeretnél látni az életedben, mire kívánsz fókuszálni, s mi az ami még ma is örömet okoz. Túlzsúfolt életed hamarosan átláthatóbb, tisztább marad, sőt egy rendezett otthont kitakarítani, rendben tartani már gyerekjáték!
Mindössze két dolgot kell tenned ahhoz, hogy sikeresen rendben tartsd az otthonod: csak örömöt adó tárgyak legyenek benne, és azoknak döntsd el, hol legyen a megfelelő helye, ahová mindig módszeresen elpakolod őket.
Letisztult otthonodon belül is teremts egy helyet magadnak, ahol a szellemed megnyugodhat, ahol elolvashatsz egy könyvet, ahol fellapozhatod a fotóalbumokat, ahol a napi rohanásból visszatalálhatsz önmagadhoz. Ha a szíved elnehezül, vagy megkörnyékez a csalódottség, csendesedj el, maradj ott egy darabig, míg gondolatban lerakod a terheid. Maradj ott, míg meg nem bocsátottál magadnak! (Ne térj haragggal nyugovóra!) Utána minden a helyére kerül! Elméd hamarosan megnyugszik, kilátásaid is mindjárt biztatóbbak lesznek. Egy aprócska tér, mégis drámai hatással bír a szellemedre. Bármi feszítette is belül, nyomta a szíved, az elpárolog. Ezt jelenti a szellemi zug. Arra bíztatlak, teremtsd meg mihamarabb!
Az üres terek megtartása éppoly fontos, mint azoké, amelyek praktikus funkciókat töltenek be. A mélyreható csend, a némaság zavartalan pillanatai, a szétáradó nyugalom, és az üres terek közt megélhető rezgésekre éppúgy szükséged van, mint az élményekkel, programokkal teli pillanatokra. A csend hatalmas kifejezőerővel bír. Olykor még a szavaknál is több, mélyebb érzelmet képes kiváltani.
A legfontosabbat nem lehet betűkkel, oldalakon át teleírt szavakkal kifejezni. Nem tudjuk, és ha tudnánk sem tudnánk kimondani mi az élet értelme. A Biblia, a kimondhatatlan bölcsességek, a teremtő titkai és tanításai azonban olyan gondolatokat ébresztenek bennünk, melyek tanulmányozása közben, segíthetnek nekünk abban, hogy teljesebb, boldogabb életet éljünk – és ezáltal napról napra közelebb kerülhessünk a végső igazsághoz és az igaz békéhez, a valódi boldogsághoz. Az igazán lényeges dolgokat csak érinteni tudjuk, kéziratokból aligha ismerjük meg őket.
A szavakkal való jó bánásmód képessége mégis elengedhetetlenül fontos a kapcsolatainkhoz, a munkánkhoz, a sikereinkhez. Meggyőző beszéddel tudsz másokra hatni, és ez adomány. De hallgatni, figyelni másokra, mások kívánságait, szükségleteit, kéréseit észrevenni, meglátni, meghallani éppoly adomány lehet. Hízelgő beszéddel, szónoklatokkal csak a felszínt kapargatjuk, de mit kínál a hallgatás? Őszinteséget. Az őszinteség pedig bizalmat eredményez. Válaszd a csendet. Aki tapintatos, az kevesebb hibát ejt. Ezt más szóval bölcsességnek nevezzük. “Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez. “ A csend adomány. A csendnek ugyanolyan erős hatása lehet, mint a sok beszédnek.
Kezdd a legegyszerűbbel! Saját otthonodban, és ha elmész valahová mások otthonában is ügyelj mindig arra, hogyan teszed le a cipőd. “Gondosan ügyelj rá, mi van a lábad alatt!” – /zen/
“Teljes szíveddel egyél és igyál!” “Légy jelen a lélegzetben!” /zen/ Ne hagyd, hogy felesleges dolgok elvonják a figyelmedet! Bármily triviálisan hangzik, ha épp teázol, figyelj a teázásra, ha eszel, az evésre, ha pihensz a pihenére! Ne hagyd hogy felesleges dolgok elvonják a figyelmedet arról, amit éppen csinálsz! Ha túl sok dolognak szenteled az életed, nehezebb lesz összpontosítanod, és arra figyelned, amit éppen csinálsz. Ugyanígy van ez a túlzsúfolt otthonokkal is, amelyben valahogy a tárgyak megakadályoznak abban, hogy a lényeges dolgokra fókuszálj. Felesleges idegeskedésektől kímélheted meg magad, ha nem aggodalmaskodsz túl sokat a jövő kiszámíthatatlanságán, a múltbéli sikertelenségeken. Koncentrálj az itt és mostra, csak az ad új lehetőséget arra, hogy megragadd lehetőségeid, és felszabadulj a jövő és a múlt gyötrő hatásai alól!
Fontos dolog a múlt, őseink tisztelete, melyet hagyományok formájában tovább örökíthetünk a jelenünkbe, vagy az újabb generációk számára, de ne ragadj benne a múltban, emlékeid világában, azt mindig tedd a helyére, és mindig a jelenből szemléld. Volt, ami volt, és lesz, ami lesz! Mindennek megvan a maga ideje. “Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” A félelmeknek és aggodalmaknak soha ne adj teret! Ne félj, csak higgy! Csak a jelenben ragadhatod meg nyugodt, laza, és pozitív önmagad, minden felesleges tényezőt faragj le, engedj el, és hagyj hátra, hogy felszabadulj!
A jelenségek múlékonyságát különböző szinteken érzékeljük, értelmezzük. Atomi, érzékszerveinkkkel tapasztalható szinten állandó átalakulásban vannak, vagyis soha nem maradnak ugyanolyanok, még ha ezeket a változásokat nem is veszük észre. A halál sok esetben tabutéma, sokszor igyekszünk tudomást sem venni róla, és úgy tenni, mintha nem létezne. Sokkal könnyebb lehet az életünk, ha elfogadjuk, hogy egyszer vége lesz, hogy a halál természetes.
Amíg viszont élünk, éljünk a pillanatban, és a legtudatosabb állapotban időzzünk a lehető legtöbbet, hiszen előtte mindent kipróbálhatunk! Hozzunk jó döntéseket! Akármiben higgyünk is, azt látnunk kell, hogy az élet mindig győz a halál felett! Nem kell félnünk tőle, csak fogadjuk el, és higgyünk abban, amit a természetben is láthatunk, hogy nem örökre szóló veszteség. Szeretteink drága idejét pedig könnyítsük meg azáltal, hogy mindig rendet tartunk magunk körül.
Fontos, hogy az életünk minden egyes pillanatában legyünk jelen, éljünk a mostban, a pillanatban, és ne a múltban ragadva, azon szomorkodva, vagy a jövő miatt aggódva. Legyünk mindig tudatosak, tudatosan ragaszkodjunk a jelenhez, a jelenben megélhető bodogsághoz (flow) tartsuk szellemünket éberen! (Ehhez szükségünk van a fentebb írt Rend megteremtésére, megtartására, folyamatos rendre az otthonunkban, a fejünkben, ahol nem nyomasztanak, és nem vonják el a problémák figyelmünket.) Tudjuk, hogy mikor mit és miért csinálunk. Vedd észre a körülötted lévő dolgokat, a környezet apró változásait, lassulj le a természethez! Hisz a múlt már halott, a jövő pedig éppen születőben van. Az elmúlt pillanat éppúgy nem létezik a jelenben, mint az elkövetkező. A múlttal kapcsolatban csupán felidézhető benyomásaink, emlékeink maradnak, de maga a jelenség egy pillanatra korlátozódik. Nincs értelme a múlton, ami tovatűnt, és a jövőn, mely még el nem érkezett merengeni, siránkozni, félni, hisz sem megoldani, sem megváltoztatni nem tudjuk már, egyedül az számít, amit e pillanatban megélünk, csakis ez az egy pillanat áll az ellenőrzésünk alatt. Ezt az egy pillanatot, a mát pedig csak most vagy képes kihasználni, se előbb, se később nincs rá mód. Ezért ne legyünk a múlt foglyai, jövőnk sem a múlttól függ, hanem hogy most és ezután mit fogunk tenni. Jövőnket most alapítjuk, és a jó élet előtt nincs főpróba, ezért most kell élveznünk azt, amink van!
Habár múltunk dicsősége, és büszkesége jelen állapotunk megalapozója, kellemetlen lehet másoknak újra és újra végighallgatni annak dicsőségéről szóló anekdotáinkat. Ha a múltban ragadsz, arról árulkodik, nincs elég önbizalmad, s ilyen formán lopakodik életedbe a félelem, a szorongás, és az aggodalmak.
Ne legyenek tehát téveszméid, melyek elmédben gyökeret verve, a szívedbe fészkelhetik magukat, mint például önző vágyakozás, egészségtelen kötődés valaki felé, irigység, kételkedés. Természetesen ezt az állapotot elérni nem olyan könnyű, mint elgondolni. Bármennyire is képesek vagyunk lecsökkenteni téveszméinket, (és erre mindannyian képesek vagyunk), képzeletünk teremtményeit bizonyos mértékig mindig ott hordozzuk a szívünkben és elménkben. Ez a gondolat azonban segíthet abban, hogy elfogadj másokat, úgy ahogy vannak, hibáikkal és jó tulajdonságaikkal együtt. Mert mindig önmagunkhoz hasonlítjuk ami rajtunk kívül van. Azonban bennünk is vannak téveszmék, melyeket nyilván magunknak felfedezni a legnehezebb.
A téveszmék lényege azonban éppen az összehasonlító módban gyökerezik, hogy a dolgokat ellentétpárokban fogalmazzuk meg, mint élet-halál, szépség-csúfság, gazdagság-szegénység, nyereség-veszteség, szeretet-gyűlölet. Ha el tudjuk fogadni az embereket, anélkül hogy érzelmeink elragadnának minket, tekintet nélkül arra, hogy jobbak, vagy rosszabbak-e nálunk, ha felhagyunk az összehasonlítgatással, tévképzeteink 90%-ig eltűnnek az életünkből.
Mert “Mások tettei, nem az enyémek.” Dógen zendzsi (A zen buddhizmus megalapítója) Cselekedeteink függetlenenek kell legyenek azoktól a dolgoktól, melyeket mások tesznek, hisz más erőfeszítése nem eredményezheti a mi előrelépésünket. Saját fejlődésünk, saját kezünkben van.
A dolgok és a személyek önmagukban abszolútumok, és nem összehasonlíthatók másokkal. Ha mégis megpróbálnád, rá kell, hogy gyere, valami lényegtelnnel foglalatoskodsz, ami szorongást, félelmet, aggodalmat szül. Higgy önmagad abszolut valójában, anélkül hogy bárkivel megpróbálnád összehasonlítani magadat. Az vagy, aki vagy. Még Isten is ezt mondta magáról Mózesnek a pusztában: “Vagyok, aki vagyok.” “Ha kérdik ki küldött, mond, hogy a Vagyok küldött.”
Hadd legyenek mások is önmaguk. “Ahány ember, annyi féle.” Más-más nézeteket vallunk, és más-más véleménnyel, életszemlélettel rendelkezünk. Természetes, hogy alkalmanként bosszantanak ezek a sajátunktól eltérő életfilozófiák. Persze ha mások attitűdje valamiben téged hátráltat, szóvá teheted, de alapvetően az elfogadás legyen előtted az alapelv, s ne próbáld meg senkire ráerőltetni, kényszeríteni a te nézeteidet. A könnyű és sima együttműködés érdekében fogadd el, hogy mások másként látják a dolgokat, s ez meg fogja könnyíteni számodra kapcsolataidat. Ha így teszel, könnyen együtt tudsz létezni másokkal, s szertefoszlik az elégedetlenséged, s gondtalanul, könnyebb szívvel folytathatod a dolgod.
Egymás erősségeinek és gyengeségeinek felismerése harmonikus munkamegosztást eredményezhet, így mindenki hasznosabb, hatékonyabb és produktívabb lehet. “A bölcseknek, lévén bölcsek, kíméletlenül egyenesnek kell lenniük önmagukkal, ám nem így másokkal.” /Kaibara Ekkenkonfuciánus tudós és kínai gyógynövény-botanikus/
“Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek nektek. Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van?”
Egy másik élőlény iránti szeretet egyik legfontosabb tulajdonsága az együttérzés, vagyis ha látjuk mások fájdalmát vagy örömét, megpróbáljuk beleképzelni magunkat az ő helyzetébe. Így ha például valaki elsírja magát, vagy dühös lesz, haragszik, esetleg éppen nevet, könnyebben megérthetjük a problémáját, és ezáltal – ha szükséges – könnyebben tudunk neki segíteni is. Az együttérzés segíthet abban, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit mi is szeretnénk, hogy velünk tegyék.
Ha minden körülmények között saját akaratod kívánod érvényesíteni, (persze kellenek ehhez megfelelő képességek is), nem számolsz a súrlódásokkal, melyeket viselkedésed okoz. Az így keletkező feszültség egy napon könnyen akadállyá válhat, és az utadba áll. Ne csak akkor érezz elégeddtséget, ha minden a te elképzeléseid szerint alakul.
Habár azt mondják, a vezetők mindenképpen magányosak lesznek, ám nem kell elzárkózniuk mindenkitől. Az elszántság bár erőt sugározhat, és bámulatot ébreszthet, ugyanakkor belső bizonytalanságot és merevség képzetét is keltheti, ahol a merevséget a szűk látókörből fakad, és egy helyben toporgással lassítja a cselekvést.
Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül! Ha messzire akarsz jutni menj együtt másokkal!“ Egységben az erő” Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” /Vass Albert/
Haladni kell az áramlattal! Ez nem azt jelnti, hogy sodródni hagyod magad, de nem jó szél ellen pisilni sem. Bizonyos időszakokban duzzadunk az energiától, és könnyen megfelelünk a munkahelyi kihívásoknak, máskor azonban könnyen elcsüggedünk, és motíválatlanokká válunk.
Örömmel tölti el az embert, ha valamiben sikeres, de ha az irányításunk alól kicsúszik valami, vagy félresiklik, hamar dühöt érünk.
Lelkünkön a sérelmek és a lelkiismeret képes sebeket ejteni. Ezek a sebek a múltban történtek, de a jelenre is kihatnak, és a múltban képesek tartani téged, ha táplálod őket.
- Sérelemnek mondjuk, ha valaki valami rosszat tesz ellenünk, és gyötrődünk miatta. Valószínűleg a sértő fél már rég elfelejtette, hogy mit követett el ellenünk, csakhogy ezzel máig gyötörjük magunkat.
- Lelkiismeret: valami rosszat tettünk, és gyötrődünk miatta. A lelkiismeret olyan, mint egy ostor, melyet magaddal szemben találtál ki, hogy gyötörhesd vele magad.
Azzal, ha sokáig magunkhoz szorítjuk a sérelmeket, haragot táplálunk a sérelem okozójával szemben. Ez az önkéntes rabszolgaság, amikor alább helyezed magadat másoknál, de ezt igazságtalannak éled meg. Az áldozat szerepébe helyezkedsz, majd folyamatosan megpróbálod felhívni mások figyelmét arra, hogy téged milyen igazságtalanságok értek és érnek. De ezzel a gesztussal, csupán fürdőzöl a negatív érzelmek mocsarában.
Nehéz másoknak megbocsájtani, de magunknak megbocsájtani még nehezebb. A valódi megbocsájtás a múlt teljes kitörlését jelenti, hogy azt a tartozást egyszer, s mindenkorra elengedjük másoknak, vagy magunknak. Béküljünk meg magunkkal, és a világgal! Ne csak félig! Ne csak azt mondjuk: “Megbocsájtok neked, de nem felejtek!” Ez nem megbocsájtás! Ez mások, és magunk gyötrése. Az igazi megbocsájtás az, ha a jövőben eszünkbe jutó eseményt el tudtuk teljesen engedni, nem okoz többé fájdalmat. Ha már semmi különöset nem jelent számunkra, ha az emlékek már nem bántanak akkor igen, megbocsájtottunk. Megbocsájtani akkor tudunk, ha az önsajnálatot elengedjük, ha nem éltetjük tovább azt a helyzetet, amelyben megsértettek! Régi sérelmeinket engedjük végre el, és ne hagyjuk, hogy az életünkre máig kihassanak! Ha valaki megbántott, megalázott minket, az akkor történt, már régen elmúlt, az illető már talán nem is emlékszik rá, vagy sosem tudott róla. Ha sértettnek érezzük magunkat, vegyük a fáradtságot, hogy javítsunk helyzetünkön, ugyanis már régen meg kellett volna bocsájtanunk neki, és akkor boldogan élhetnénk. Igen a neheztelés komoly gátat szabhat boldogságunk útjába. S ha folytatjuk az önkínzást, a fájdalom is megmarad. Tehát meg kell bocsájtani másoknak és önmagunknak, mert ha nem tesszük, magunknak ártunk vele a legtöbbet. Azok, akik negatív érzelmeket táplálnak mások iránt nem csak lelkileg betegszenek meg, akár fizikailag is. Inkább béküljünk meg önmagunkkal, azzal, hogy olyanok vagyunk amilyenek, és mások is ilyenek: olyanok, amilyenek.
Mindig csak a jelennel törődjünk, és a ma nehézségeit ma oldjuk meg! Ne halasszuk holnapra!
A legsikeresebb, vagy mondhatjuk úgy is, a legboldogabb emberek képesek az érzelmeiken uralkodni, az eseményeket nem hatalmas érzelmi kilengésekben megélni, s ha valami szerencsétlenség érné őket, akkor is, továbbra is képesek megőrizni pozitív viszonyulásukat az élethez. A magatartásukban, értékelésükben mások ezek az emberek. Kipróbáltak, de nem inognak meg egykönnyedén. Hagyd, hogy a gondolatok felmerüljenek, és eltávozzanak benned!
Összefoglalás
Mivel foglalkozz:
- a jelennel, a jelenben megélhető észrevehető, tanulható dolgokkal és érzésekkel
- Isten és felmenőink tiszteletével – Istennel és az őseinkkel töltött idő lehetőséget biztosít szellemünk megnyugvására. Őseink persze nem kínálnak válaszokat, Isten válaszaiban pedig hinni kell, nem félni, de amint lerakod előttük terheid, előnt a hála és a nyugalom, megszabadúlsz a kiábrándultságtól. Fejezd ki a hálád feléjük, mindazért hogy Te ma itt vagy, itt lehetsz, mindazért, amit felmenőid nemzedékről nemzedékre adtak tovább. Habár abszolútum vagy, bizonyos mértékig mégsem független entitásként éled az életed. Mindannyiunknak vannak szülei, és azoknak is voltak szülei. Tíz generáció már 1024 őst jelent, húsz generáció több mint egy milliót, akiknek sikerült életben maradniuk, és akik szerették egymást legalább egy pillanatra. Nem vehetsz ki egy ősödet sem a sorból, különben nem lehetnél itt. Őseink tisztelete a hála érzésén keresztül tud megelevenedni, és valamiféle erőt és védelmet biztosít számunkra még a jelenben is. „És az Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni a szívedet és gondolataidat a Krisztus Jézusban.”
- A hagyományokkal – érdemes a családi és baráti hagyományokat őrizni, és persze újakat is teremteni. Akár ezeket gondosan listába is foglalhatod, melyek csak emlékeztetőül szolgálnak számodra, hogy jól tudd, mit vársz ezektől a hagyományoktól. Persze minden évben más és más lesz ezeket elővenni, hisz “nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”. /Hérakleitosz/ Minden mozgásban van, semmi sem marad változatlan. Még a látszólag nyugalomban lévő kő is a víz lassú mozgásától alakul olyan formájúra, amilyennek ismered. Azonban ha problémáiddal, megpróbáltatásaiddal helyettesíted be ezt a mondást, hamar rájössz, hogy de, sajnos többször is képesek vagyunk ugyanabba a hibába visszakerülni.
- Teremts egy kis szellemi zugot! “…azokról gondolkodjatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik kedvesek, amik jóhírűek, ha van valami erény, ha van valami dicséret.” Mi történik, ha e gyakorlatot elmúlasztjuk? Nos elmúlasztunk egy esélyt arra, hogy lecsendesítsük elménket. “Minden nap jó nap!” – /zen/ Reggelnte így adj hálát!: “Hálás vagyok, hogy új nap köszöntött rám jó egészségben! Esténként pedg: “Hálás vagyok, hogy újabb nap végére értem!”
- Szabadulj meg a felesleges tárgyaktól! Minden a Semmiből született. Valamennyien csupaszon jövünk a világra, s úgy is távozunk, nincs nagy értelme különféle dolgokhoz kötődnünk.
- Cselekedj és viselkedj úgy, ahogy szeretnéd hogy mások veled viselkedjenek! („Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” Máté 7: 12-12) „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre, mert a szeretet sok vétket elfedez.”
- Alakíts ki napi rutint, mely a lehető legtökéletesebben tükrözi számodra azt világot, amelyben jól érzed magadat!
Mivel ne foglalkozz: a lényegtelen dolgokkal, melyek felett nincs hatalmad
- Másokkal, mások véleményével – függetlenítsd magad tőlük!
- a múlttal és jövővel Elég ha annyit kérsz Istentől: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! ”